A minap ismét egy defektjavítós autóval sikerült magunkévá tenni egy gumisérülést. Gyorsan eresztő fajta volt, de nem vágott, ha nem szúrt sérüléssel. Sikerült megtalálni a talajból kiálló betonvasat, ami átszúrta a gumi futófelületét. Mivel kezdett sötétedni, gyorsan kellett cselekedni. Leállás sík területre a meredek utcából, ekkor még kb. 1 bar nyomás volt az abroncsban – fedélzeti guminyomás – ellenőrző rendszer pontosan dolgozott.
Az autóhoz mellékelt defektjavító készlet egyértelműen „képregénnyel” mutatta meg, mit kell tenni. A tömítőanyagos palackot rátekerni az elektromos pumpa csatlakozójára, a szelepe pedig átszúrja palack zárófóliáját. Ezután a tömlőt csatlakoztatni a gumiabroncs szelepéhez, majd kezdődhet a fújás.
Az addigra teljesen leeresztett kereket huzamos, jó 6 perces pumpálással sikerült felemelni összeesett állapotából, mert az abroncs folyamatosan vesztette a lassan felépülő nyomást.
Ugrás az autóba, indulás, odébb gurulás – ez a bevált gyakorlat a defektjavítóknál, esetünkben azonban nem csökkent a nyomásvesztés üteme.
Csak többszöri pumpálással sikerült a házig még megteendő 2 városi kilométert megtenni. Minden kényszerpihenőben fehér maszatot hagyott maga után az autó, amelynek a kerékjáratát alaposan összepiszkolta a tömítőanyag. Másnap reggelre teljesen leeresztett az abroncs. Át kellett szervezni a napot – egy defekt miatt -, egy újabb felpumpálással azért megpróbálkoztunk. Két lehetőség volt: elsántikálni fújásokkal az első gumisig, vagy kihívni egy autómentőt. Ez utóbbi mellett döntöttünk, mert nem akartuk tönkretenni a gumit, és a nem folyamatos üzemre tervezett kis elektromos pumpát sem.
Egy óra múlva már a bevált gumis műhelyben szerelték le a trélerrel elszállított autó kerekét. A szúrás helyét gyorsan megtalálták, így elég volt felfújni az abroncsot, majd jöhetett a szerelés. Ilyenkor „örülnek” a gumisok a defektjavítónak, mert csupa fehér lé lett minden. De sebaj, letakarították a felnit, kimosták a gumit, amelyet ezután javítottak. Teljesen átlagos defekt ez, azt mondták. A kérdésre, hogy miért nem tömített a javító készlet, az a lehetséges verzió született, hogy talán nem volt elég meleg a gumi, vagy többet kellett volna menni vele.
Mivel ez nem volt kielégítő, mert korábban sikerültek az ilyen útszéli javítások, kérdésünkkel felkerestük a defektjavító készlet gyártóját. Ők közölték, hogy nem tudják, mi történt, így nincs megoldás, még az is lehet, hogy lejárt a szer felhasználhatósági ideje – féléves autóban. Így nem marad más hátra, mint kitalálni az eredménytelenség okát.
A gyártó maximum 5 mm átmérőjű lyuk tömítésére adja az anyagot, így elmentünk lemérni a vasdarabot, amelynek az átmérője egy hajszállal 5 mm alatti. Hát akkor tekintsük azt oknak, hogy túl nagy volt az okozott sérülés. A tapasztalat mindenesetre az, hogy a legjobb a teljes értékű pótkerék, amit kiegészítünk egy defektjavítóval, de csak az elektromos pumpa miatt. Így a lassan eresztő gumit felfújhatjuk, hogy elmenjünk a gumisig, a gyors nyomásvesztésű, vagy javíthatatlan abroncsú felnit pedig kicseréljük.
Az úgynevezett mankókereket sem szeretik az autósok a korlátozott használati érték miatt, a defektjavító készlet iránt pedig még nagyobb a bizalmatlanság. Sajnos nem véletlenül.
Az autógyártók folyamatos fejlesztésekkel igyekeznek járműveink képességeit növelni, javítani, miközben a gyártási költségek csökkentésére, de legalábbis szinten tartására törekednek. Miután sok autó életpályája végén egy a gyári eredeti pótkerékkel kerül bontóba, roncstelepre, így nem ok nélkül gondolkoztak el a fejlesztők annak a kiváltásán. Előbb jött a mankó, vagy ha úgy tetszik szükségkerék, kisebb helyigénnyel és tömeggel, de korlátozott tempóval (általában maximum 80 km/h). A piaci verseny nem állt meg, lassan már 20 éve, hogy megjelentek a defekttömítő anyagok. Ezeket a sérült abroncsba kell juttatni, majd felfújni a kerekeket. Ekkor fizikai- és kémiai hatásokra a sérülést tömíti az anyag, a kocsival tovább lehet haladni kerékcsere nélkül. Legalábbis ideális esetben.
A lyuk nem lehet túl nagy, s nem lehet erősen deformálódó oldalfalon sem. Korábbi problémáink során viszont több anyag olyan szinten tömített, hogy gumis partnerünk nem is találta a sérülés helyét! Azonban ennek ellenére ez nem számít szakszerű javításnak, és a gumit ilyen esetben cserélni kell.
Az eleinte a pótkerék mellé, kiegészítő utólagos tartozékként kínált defektjavítók lassan hódítottak. Előbb sportautókba kerültek be felárért, majd egyre jobban terjedtek, azzal arányban, ahogy a felnik és a gumik mérete is növekedett. Így már tényleg jelentős a pótkerék által elfoglalt hely a csomagtartóban, és a súlyuk is az, ezzel szemben a defektjavító előállítási költsége tovább csökkent. Ma már inkább a pótkerék konfigurálása számít extrának a márkák többségénél, de ez esetben is mankó kerékre kell gondolni, a teljes értékű pótkerék kezd eltűnni a kínálatból. Sajnos…
Nézd meg akciós ajánlatainkat a 
áruházunkban!
